Az élet Te magad vagy. Amikor ezt tudni fogod, akkor látsz meg engem. S míg terhed cipeled, könnyben és örömben, sohasem maradsz egyedül - mert én mindig itt leszek neked; akkor is, ha nem látsz, akkor is, ha nem hívsz. Mert ravaszságok és ötletek milliói sem képesek elérni azt a világot, ahol egyetlen mosoly teremti meg benned önmagadat. S ha kell, én leszek neked tükör, hogy önmagad győzhess le minden kételyt, és félelmet. Nincs baj, nincs ártás, csak Te vagy.

Te mindig utáltál egyedül lenni. Én is. De én már tudom, sosem vagyok egyedül. Fájt már valaha neked? Fájt már, hogy ki nem sírt még soha, az nevetett a legjobban? Fájt már egyedül fázni a sötétben? Ne hajtsd le soha fejed kérlek; valaki mindig veled van. Ki fentről jön, föntre tekintsen; a Haza sohasem porból születik, hanem szellemből és könnyből. Látod már: nincs miért aggódnod, nincs miért féltened régen őrzött kincseidet, melyet még senkinek nem mutathattál meg; s ha mutattál is, az nem is az a kincs volt, ami Te magad vagy, csak egy-két pillanat, egy-két arc, és érzés.

Élsz. Legyen ez bizonyíték neked: sosem voltál egymagad. Az vagy, amit keresel. A teher, amit őrzöl, az enyém is. S bárki, bármi jönne veled szemben, és hívna máshova, vagy csak egyszerűen félne tőled, és ezért gyűlölne, sose feledd: ketten vagyunk egyek. Amíg Te az vagy, akit most magad elé képzelsz, addig mindig veled leszek. És addig a tűz ki soha nem alszik, és addig mindig lesz út, és mosoly.

Nézd: ez az üzenetem neked! Nem a pillanat szülte, hanem az a sok-sok fájdalom, könny, és a hosszú út, amíg ide, hozzád érhettem. Mert most örülök neked: hit, tisztaság, szeretet; ezt adod nekem, innen a távolból is. Én pedig e sorokat neked, bízva abban, hogy sosem feleded: nem vagy egyedül.