Szeretet. Tisztaság. Boldogság… Boldogság? Gondolkodsz ezen. Gondolkodsz az életeden. Vársz valamire, vagy valakire. Egy jelre. Megkapod, belekapaszkodsz, mert tudod, hogy egyedül nem megy. Kapsz egy újabb jelet. A régivel eggyé válik. Te több vagy minden ilyen apró jel által. Megköszönöd annak, aki adta, megköszönöd Istennek. Ő adott neked mindent. Nem emberek, hanem csak Ő. Ő adta a fájdalmat, a keserűséget, a szeretetet, a jót, a tisztaságot, a boldogságot. Ő adott neked mindent és mindenkit. Ő adott lehetőségeket. Mindent. Az életet, a létet ő adja.

Általa ismerheted meg a világot. Megvan a képességed, hogy szeress. Hogy szerethess. Ennél csodálatosabb dolog nincsen a világon. Szerethetsz. Embereket, helyeket, szavakat, zenét, bármit szerethetsz, amit ismersz. És szeretsz. Embereket, helyeket, szavakat, zenét… Szereted az életet. Minden pillanatban. Még ha fáj, akkor is.

Kérdések, kételyek gyötörnek. Nem látod az értelmét, csak gépiesen teszed. De tudsz szeretni és adni. És mikor másnak örömet okozol, már tudod: van értelme, érdemes tenni. Másokért, magadért, a szeretetért, az életért, Istenért.